2013.11.07.
13:42

Írta: Visart

PÁRIZS BÁTOR, TUDATOS, EGYEDI

A Modart harmadéves tervező szakosai a hagyományoknak megfelelően Párizsban jártak, hogy inspirálódjanak és feltöltődjenek hamísítatlan párizsi divatélményekkel.
Egyikük, Budainé Galántai Bernadett mesélt a Modart blognak a közös kalandról saját látószögéből.

Mi volt a legfontosabb inspiráció az út során?
Számomra Párizs már többed ízben hatalmas inspirációs forrás. Maga a város, a sokszínűség, az egyéniség jelenléte és hangsúlyozása, ami nagyon érezhető az embereken. Az elfogadás, a pékségek és házak falán megjelenő grafikák. A kirakatok, az utcán ebédet fogyasztó, kiskutyáját figyelő nő. Minden. És az utunk célja: a Premier Vision.
Számomra hatalmas löket volt maga a szalon és a sok kiállító. A lehetőséget, a jövőt láttam benne. A trendek meglesése, mind izgalmas és eltökéltségemet fokozó élmény volt.

párizs2.jpg

Mennyiben jelentett pluszt a munkáidban, az alkotásban?
A munkáimban jobban figyelek arra, hogy a trendeket figyelembe vegyem, kollekció tervezés során pedig nagyon törekszem a tudatosságra, csakúgy, mint a legtöbb párizsi nő, aki reggel tudatosan öltözik fel. Tisztában van saját adottságaival, lehetőségeivel és céljaival. Ezek összeérése ad egy képet, felismerhetővé, egyedivé tesz.

párizs1.jpg

Mi volt Rád a legnagyobb hatással?
Elsősorban a Premier Vision, mert talán életre szóló elhatározással jöttem el onnan, és egy párizsi este, amikor a városban volt szerencsém biciklizni, magas sarkúban, esőben, barátokkal és senki nem nézett miatta bolondnak.

Hogyan osztottátok fel az út szervezésének feladatait egymás között?
Azt, hogy szeretnénk menni a textil vásárra, már az első évfolyamban eldöntöttük; ebben majdnem mindenki benne volt. Eldöntöttük, hogy elődeinkhez hasonlóan a 3. évfolyamban látogatjuk meg, hiszen ekkor lendíthet a legnagyobbat szakmai életünkön. A repülőjegyek lefoglalását én vállaltam, míg más a szállás foglalását, vagy a látnivalók összegyűjtését. Alapvetően úgy mentünk neki a legtöbben, hogy időnket nem múzeumok látogatásával, hanem a város sajátságos levegőjének beszívásával szeretnénk tölteni. Miután 2 csoportban mentünk, így csak 1 napot tudtunk igazán együtt tölteni. Ekkor látogattuk meg az anyaiskolát, a főbb látványosságokat.

Mit emelnél ki, mi a legfontosabb különbség a kinti utcai divat és a hazai között?
Szerintem a bátorság. Az egyéniség vállalása és a tudatosság. Itthon még eléggé gyerekcipőben jár az, hogy az emberek megfogalmazott és kimondott céllal öltözködjenek. Van itthon egy általános félelem, amiatt, hogy a nem átlagos öltözködés megszólást von maga után, ugyanakkor Párizsban ezt én nem tapasztaltam. Láttam már tetőtől talpig pirosba öltözött - öltönyben és ing - bácsit, akinek hosszú ősz haja volt, szakállal és Bibliát olvasott hangosan. Senki egy szót sem szólt miatta, és a tekintetek sem közönyről és megvetésről árulkodtak, inkább természetes volt.

Milyennek láttad a kinti anyaiskolát? Milyen volt a kintiekkel a találkozás?
A francia Mod’Art még nem indította el a tanévet, amikor mi odamentünk, mégis szívesen láttak. A fiú, aki körbe vezetett minket sok hasznos dolgot elmesélt: hogyan néz ki egy csoport felépítése, miképpen készítik a projekteket, hol, milyen eszközökkel. Nagyon tetszett, lelkesítő és hasznos találkozás volt. Kis leengedés után ismét éreztem, hogy szeretném elvégezni a 4. évfolyamot.

Van-e olyan kaland, ami örökre emlékezetes marad?
Maga az út egy ilyen kaland. A textilvásár számomra mindenképpen feledhetetlen lesz. Az ott töltött nagyjából fél nap elmélyített elhivatottságomban, szakmai szeretetemben.

párizs4.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://modart.blog.hu/api/trackback/id/tr725614242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.